Ismét vegyesen, ömlesztve írom a beszámolót :)

Gurulóka: én már csak így hívom a mászást segítőt, nekem ez így jobban tetszik. Fefe egyre jobban élvezi, hogy végre mehet, én meg vadul szurkolok neki előtte és ujjongok amint elér hozzám :D Ma kipróbáljuk, hogy kap egy kis puha cipőt a lábára, olyat minek csúszásgátlós az orra, így hátha jobban tud haladni. 

Szemészet: még a Koraszülött Világnapon találkoztam a régi szemészünkkel, és mivel emlékezett ránk így megbeszéltük, hogy menjünk el és megnézi milyen most a szeme. Pénteken akartunk menni, de Fefe olyan jól aludt így úgy döntöttem, hogy ezért nem fogom felkelteni, így elhalasztottuk a mai napra. nem nagyon szeretem ezt a helyet, mert nincs időpontosztás, 8-11ig lehet menni és hívnak ha éppen valahogy rád kerül a sor. Mivel Fefe most már beszél, sőt kiabál is ha mérges így ki tudja adni a dühét és tudunk beszélgetni, így Őt annyira nem viselte meg a 1,5 órás várakozás, de engem igen. A doki már meglátott mikor érkeztünk, de ugye mi is „ugyanolyan” estek vagyunk mint bárki más, de mégsem. A lényeg, hogy én régebben mindig szóltam, hogy epis gyerekkel vagyunk, így nem biztos, hogy tudunk várni órákat, és ezt eddig figyelembe is vették, de most nem szóltam, gondoltam bírjuk.
Itt úgy működik, hogy egy fiatal rezidens megnézi, majd szól a dokinak, hogy mit is akarunk és mit látott a gyereken. A vizsgálatot még bírta, ott a kishölgy mondta is, hogy mind a két szemén van pupillareflex, ami nagyon jó, és látta a januári VEP-eredményt is hogy a látóideg továbbít, és tetszett neki hogy Fefe figyel rá. Ekkor a dokink egy másik SNI-s gyerkőcöt vizsgált, és mondta, hogy már csak pár percet kell várni. Oké, de Fefe itt feladta és elaludt az ölemben. Mikor egy apuka kiment a gyerekkel becsapták az ajtót, amire Fefe nem szokott így megijedni de mikor elaludna már akkor még egy roham is kilátásba kerül. Most ezt szerencsére elkerültük, de szólni akartam a dokinak, hogy nem nagyon bírjuk már tovább roham nélkül, de Ő éppen egy másik gyereket vizsgált. Oké, döntöttünk anyuval, hogy menjünk, majd elmegyünk a másik szemészhez csütörtökön, de a csoki nem engedett el minket. Mivel igen rohanósra fogtuk így gyorsan belenézett a szemébe és mondta, hogy belelát a látóidegbe (mindig megtudok valami újat, mert nem tudtam hogy ezt így lehet látni), és ha Ő belelát akkor a gyerek is kilát rajta, tehát egyértelmű hogy lát. Sajnos az epilepsziára szedett gyógyszerek mind tompítják a látást, a pupillareflexet így tuti jobban látna nélkülük, d ugye az epilepszia miatt meg elvenni ezeket a szereket egyelőre nem lehet.
Legközelebb úgy kell menni, hogy előtte itthon tágítom a pupilláját és akkor meg tudja nézni jobban, most ezt még nem akartam megkísérelni hiszen ez még hosszú várakozást jelentett volna.
ehhez a szemészhez márciusban kéne visszamenni, addig meg Vakodázzunk és meglátjuk nekik milyen ötleteik vannak látásfejlesztés területén. 

Beszédfejlődés: érdekes, mert pár hete Fefe beszédfejlődése rohamos léptekkel beindult. Hangosabban beszél, a száját formálja, kiabál ha nem tetszik neki valami. A rohamok száma majdnem a nullára csökkent, szerintem ez is közrejátszik ebben mivel ki tudja adni magából a dühöt és szól ha valami piszkálja (pl kaja után a büfi). Most már csak érteni kéne miket mond :D
Imádom ahogy magyaráz és ahogy veszekszik :D

 

Holnap megyünk Panni nénihez, és nagyjából ennyit terveztem a nagy menésekből erre a hétre. Gyúrunk tovább itthon :D