Na az tényleg
nem volt unalmas :)
Kezdődött azzal, hogy az utolsó éjjel veszett rosszul aludt már mindenki. Lehet Fefe rajtam érezte a feszültséget és az miatt nem tudott aludni, én már a csípőfájdalom miatt amit a számomra keményebb ágy okozott, és már Mamának is fájt mindene a matracon így Ő sem aludt szinte semmit éjjel. Reggel 6 után végül is felkeltünk, kávé, reggeli majd „hogyan üssük az időt” című fejezet következett :) Valahogy nagy nehezen eljött az idő, menni kell. Csomagokkal le az utcára, taxiba be, reptéren taxiból ki, hőség, gyorsan be a váróba.
11 után kiírták hogy lehet a csomagokat feladni, ahol a hölgy kérdezett valamit, de gőzöm sem volt mit is szeretne, és mivel a gyerekre mutatott így mondtam, hogy nem kell segítség. (Fefénél beírtuk, hogy mozgás és látássérült, így kéne hozzá segítőt küldeni. Na ezt odafelé vezető úton nem sikerült kivitelezni). Leadtuk a nagy bőröndöt, irány a poggyászellenőrzés.
Hihetetlen tömeg állt a kapunál, de a kerekesszékes és babakocsis emberkéknek volt fenntartva egy sáv, így várakozás nélkül eljutottunk a poggyászellenőrzéshez.
Készültem, hogy a 3 táskából mindent ki kell pakolni (kaja, innivaló, laptop, krém, st), de csak 1 táskát szedtek ki. Abban volt sör tesómnak, de azt kidobatták. (a bőröndbe nem mertem belerakni, mert féltem hogy mire hazaérünk úszni fog minden). Oké, ezt még lenyeltük, de mikor elkezdte mutogatni a bontatlan bébiételes üveget és a testápolót is ki akarta dobatni, na ott anyuval közösen nekiestünk. Mondta anyu neki magyarul, hogy nem gondolja hogy a veszett drága gyerek testápolót ki fogom dobni? a nő meg lengyelül mondott valamit, én meg közben bekrémeztem a kezem, hogy nem sav van benne. Így mivel nekiestünk, maradt minden a táskában és mást nem kellett kidobni :)
Ami érdekes volt számomra, hogy a másik táskában volt 1 nagy üveg bébiétel, 2,5 dl folyadék a gyerek üvegében, számítógép, fecskendő, pohár és azokat nem kellett kibontani, figyelembe sem vette. Érdekes.
Fefét nem szedette ki a babakocsiból, de teljesen körbe lett tapogatva, biztos ami tuti alapon, nehogy a gyerekkel vigyek be valamit. Oké, ez a dolguk, nem szólok én semmit, de ha jelez nagyon szívesen kiszedtem volna a kocsiból, hiszen ha ellenőrzés kell akkor kell.
A váróban Fefe megebédelt. Nagyon hamar eltelt az idő, mert ebéd után kiderült, hogy a gyermek fele totál ázik a pisiben, a pelus félrecsúszott (póló, nadrág úszott). Oké, idő most nincs, majd a gépen átöltözik. Mivel különleges bánásmódot igényel, így elsők között mehettünk a kisbuszhoz, de itt is le kellett menni 1 emeletet. Persze, semmi gond, van lift. Hahahaha, a lift nem működik :) Jött pont egy srác aki segített nekünk lecipelni a 3 lépcsőfordulóban a babakocsi, így felszálltunk a buszra. Ahogy elindultunk elkezdett szakadni az eső. Anyuval megbeszéltük, hogy én felrohanok a gyerekkel a lépcsőn, Ő meg leadja a gép mellett a kocsit és jön utánunk. 1 Magyar hölgy felajánlotta, hogy segít felvinni a táskánkat (köszönjük neki is).
Fefével picit lettünk vizesek, de a Mama a szó szoros értelmében bőrig ázott (póló és nadrág tocsogott a víztől) :( Mire bevették a kocsit a gép mellett, a lépcsőn felgyűlt a tömeg, így szegénykém beletörődve a sorsába kivárta míg feljut. Persze a gépen bekapcsolják a légkondit, így jéghideg lett pillanatok alatt mindene :( Amíg a Mama felért, én átöltöztettem Fefét. Valahogy volt 1 megérzés, hogy váltóruhát kéne berakni.
Várni kellett a kifutónál, mert iszonyat nagy vihar volt és 1 pályát tudott használni a le és felszállni készülő gépek, de kb 30 perces csúszással el is indulhattunk.
Fefe egy igazi hős, mert szegénykémnek pont ez az alvási ideje, de igazán jól viselte. Csak 1-2 alkalommal tőrt el a mécses, kicsit megijedt a levegőben kapott bukkanótól, de a Papát már mosollyal jutalmazta :)
Kezdődött azzal, hogy az utolsó éjjel veszett rosszul aludt már mindenki. Lehet Fefe rajtam érezte a feszültséget és az miatt nem tudott aludni, én már a csípőfájdalom miatt amit a számomra keményebb ágy okozott, és már Mamának is fájt mindene a matracon így Ő sem aludt szinte semmit éjjel. Reggel 6 után végül is felkeltünk, kávé, reggeli majd „hogyan üssük az időt” című fejezet következett :) Valahogy nagy nehezen eljött az idő, menni kell. Csomagokkal le az utcára, taxiba be, reptéren taxiból ki, hőség, gyorsan be a váróba.
11 után kiírták hogy lehet a csomagokat feladni, ahol a hölgy kérdezett valamit, de gőzöm sem volt mit is szeretne, és mivel a gyerekre mutatott így mondtam, hogy nem kell segítség. (Fefénél beírtuk, hogy mozgás és látássérült, így kéne hozzá segítőt küldeni. Na ezt odafelé vezető úton nem sikerült kivitelezni). Leadtuk a nagy bőröndöt, irány a poggyászellenőrzés.
Hihetetlen tömeg állt a kapunál, de a kerekesszékes és babakocsis emberkéknek volt fenntartva egy sáv, így várakozás nélkül eljutottunk a poggyászellenőrzéshez.
Készültem, hogy a 3 táskából mindent ki kell pakolni (kaja, innivaló, laptop, krém, st), de csak 1 táskát szedtek ki. Abban volt sör tesómnak, de azt kidobatták. (a bőröndbe nem mertem belerakni, mert féltem hogy mire hazaérünk úszni fog minden). Oké, ezt még lenyeltük, de mikor elkezdte mutogatni a bontatlan bébiételes üveget és a testápolót is ki akarta dobatni, na ott anyuval közösen nekiestünk. Mondta anyu neki magyarul, hogy nem gondolja hogy a veszett drága gyerek testápolót ki fogom dobni? a nő meg lengyelül mondott valamit, én meg közben bekrémeztem a kezem, hogy nem sav van benne. Így mivel nekiestünk, maradt minden a táskában és mást nem kellett kidobni :)
Ami érdekes volt számomra, hogy a másik táskában volt 1 nagy üveg bébiétel, 2,5 dl folyadék a gyerek üvegében, számítógép, fecskendő, pohár és azokat nem kellett kibontani, figyelembe sem vette. Érdekes.
Fefét nem szedette ki a babakocsiból, de teljesen körbe lett tapogatva, biztos ami tuti alapon, nehogy a gyerekkel vigyek be valamit. Oké, ez a dolguk, nem szólok én semmit, de ha jelez nagyon szívesen kiszedtem volna a kocsiból, hiszen ha ellenőrzés kell akkor kell.
A váróban Fefe megebédelt. Nagyon hamar eltelt az idő, mert ebéd után kiderült, hogy a gyermek fele totál ázik a pisiben, a pelus félrecsúszott (póló, nadrág úszott). Oké, idő most nincs, majd a gépen átöltözik. Mivel különleges bánásmódot igényel, így elsők között mehettünk a kisbuszhoz, de itt is le kellett menni 1 emeletet. Persze, semmi gond, van lift. Hahahaha, a lift nem működik :) Jött pont egy srác aki segített nekünk lecipelni a 3 lépcsőfordulóban a babakocsi, így felszálltunk a buszra. Ahogy elindultunk elkezdett szakadni az eső. Anyuval megbeszéltük, hogy én felrohanok a gyerekkel a lépcsőn, Ő meg leadja a gép mellett a kocsit és jön utánunk. 1 Magyar hölgy felajánlotta, hogy segít felvinni a táskánkat (köszönjük neki is).
Fefével picit lettünk vizesek, de a Mama a szó szoros értelmében bőrig ázott (póló és nadrág tocsogott a víztől) :( Mire bevették a kocsit a gép mellett, a lépcsőn felgyűlt a tömeg, így szegénykém beletörődve a sorsába kivárta míg feljut. Persze a gépen bekapcsolják a légkondit, így jéghideg lett pillanatok alatt mindene :( Amíg a Mama felért, én átöltöztettem Fefét. Valahogy volt 1 megérzés, hogy váltóruhát kéne berakni.
Várni kellett a kifutónál, mert iszonyat nagy vihar volt és 1 pályát tudott használni a le és felszállni készülő gépek, de kb 30 perces csúszással el is indulhattunk.
Fefe egy igazi hős, mert szegénykémnek pont ez az alvási ideje, de igazán jól viselte. Csak 1-2 alkalommal tőrt el a mécses, kicsit megijedt a levegőben kapott bukkanótól, de a Papát már mosollyal jutalmazta :)
Ha jól tudom,
akkor külön kellett volna segítő a mozgáskorlátozott személy mellé, de mi nem
igényeltük hiszen 2 felnőtt már csak meg tudja oldani az utazást, viszont ahogy
megérkeztünk Magyarországra, jött egy betegszállító a géphez. Feljött ugyan egy
hölgy és az utaskísérővel egyeztetett, hogy itt vannak és jöttek az emberükért,
de az utaskísérő mondta neki, hogy nem utazik senki akit vinniük kéne. Én voltam a
legelső az ajtóban a gyerekkel és pontosan nem értettem mit beszéltek, de
gondolom Feféért jöttek volna, így utólag is köszönjük, ha tényleg értünk
jöttek volna.
1 szó mint 100, megérkeztünk sikeresen :)
Papa várt
minket ebéddel :) Fefe meg úgy fel volt dobódva, hogy nem is aludt csak este
picike vacsi után.
Jó volt, de ahogy Fefe mondaná: mindenhol jó, de ne menjünk sehová :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése