Traumatológus, kézsebész

Orvosi közbenjárással sikerült kedden találkozni Kassai doktorral (gyermek traumatológus).
Pécsi doktor ajánlotta, hogy szerinte kéz témában Ő az egyik legjobb. A legjobbaktól előre félek, pont azért mert akkor öreg, és sajnos az öreg orvosokban az van, hogy az ICP-s (halmozottan fogyatékos) gyerekeket csak ápoljuk és gondozzuk, fejleszteni nem fejlesztjük, mert csak időpocsékolás. Nos, ez az orvos is ugyanilyen. Addig nem foglalkozik Ferkó kezeivel, míg az nincs deformálva, a feszes izomzat miatt a görcsös állapot nem húzza be úgy, hogy az nehéz legyen az ápolásában…..

Neki meglepő volt, hogy Fefe ujjai lazák, simán mozognak, a karjai nincsenek deformálva….

Nos, határozottan kijelentem, hogy Fefe sosem lesz eldeformálódva! és igenis, fejlesztjük, és igenis családban fog világ életében élni. Fefe imádja a testközelséget. Ha elmegyünk valahova, bárhova mehetünk csak együtt legyünk, és ha hazaérünk fülig ér a szája, csillog a szeme. A kocsiját nem szereti, az neki nem testközeli, abban elhagyja magát, és ha szólsz, hogy „gyere, kiveszlek” mosolyog és elindul az ember felé. Igenis, használja már a kezeit, meg tud vele fogni bármit, viszont lassabban, mint bárki, hiszen Ő nem is bárki :) Azt sosem szabad elfelejtünk, hogy Fefe komoly agykárosodást szenvedett a megszületése alatt, és sosem lesz önálló életet élő emberke, de igenis, Ő is egy érző kicsi, akinek a családjára van a legnagyobb szüksége, a feltétel nélküli szeretetre. És nekünk is rá. Imádok hozzá bújni, imádom, ahogy az ember szemébe néz, ahogy fordul arra ahol a hang van,….. mindent. Igen, nehéz, nagyon is nehéz, hazugság lenne azt mondani, hogy ez nem is nehéz dolog, de ez van, csináljuk és éljük úgy az életünket, hogy az élhető, boldog élet legyen. Intézetről meg hallani sem akarunk, Fefe mindig is családban fog élni, hiszen családtag! 

Egyelőre kéz témában ennyi. Most készül egy éjszakai pihentető sín, aminek annyi lesz a lényege, hogy az ujjakat ne tudja éjszaka befeszíteni ökölbe. A karjai mozognak persze, de nem tudja öklözni, ami jó, mert ugye az ököltartás nem „normális”. 

Tovább folytatjuk a fejlesztéseket, a kézhasználatra kicsit jobban odafigyelünk, ahogy Fefe agyacskája feldogozza a történteket, úgy fog ez is szépen javulni. Türelem. (és ha Fefe elkezd önállóan mozogni, beszélni, majd akkor az orvosok is fognak vele / velünk emberként bánni). Na de nem kesergünk, megoldjuk :)

1 hetes intenzív torna után, így sikerült kinyújtani a 2 kart: